Talán még nem vesztette el aktualitását:
2013. július 7én posztos bíróként teljesítettem szolgálatot Tódori Tibi bácsinak az OSZAK „támogatásával” megrendezett szlalom versenyen. Néhány dologról ejtenék csak szót, ami miatt a támogatás is szkeptikus hangnemben írtam le:
- Időterv betartása – 7től volt gyülekező, az OSZAK versenybírók saját bevallásuk szerint is 40 perces késéssel indultak Pest környékéről, melyet érkezésig nem tudtak lefaragni. Kicsit furcsa volt, hogy a gépátvétel után lehetett csak a nevezéseket intézni és a gépátvétellel megbízott úr, ad-hoc jelleggel járta körbe a depot, hol talál még újonnan érkezett versenyautót. Mihelyt kiadta a leigazolt nevezési lapot, indulhatott a macera az adminisztratívon. A pályabejárás már közel 35 perces késéssel indult – bár nem volt 100-120 nevező, csak 80. Nem gyorsította a verseny indítását, hogy a felvezető autó nem ismerte a pálya nyomvonalát és eltévedt, a versenyzőknek kellett felvilágosítania. A rajt ideje tartotta a reggeltől meglévő csúszást.
- Biztonságos versenyeztetés – a legnehezebb posztra sikerült azt a kollégát beosztani, aki az adminisztratív átvételt bonyolította – ezt talán nem kellene magyaráznom bővebben, de miatta még később indulhatott a rajt… A poszton is folyamatos gondok voltak. Az egyetlen pont ahonnan rá lehetett látni a pályára kb 300 méter lehetett, szalaggal és egyetlen felügyelővel. Ugye tudja mindenki, hogy a szalagot a nézők minek tekintik a verseny hevében, főleg ha épp a kedvenc közlekedik a pályán és még utolsó instrukciót kívánnak adni… Versenyigazgatónk, kb 3-4 autó elhaladta után meghallotta a kollégák jelzését a rádióban, hogy gondok vannak a biztosítással és felszólította a posztost, tartsa vissza a nézőket. Nem sikerült. Ekkor a rajtoltatást többször megállította egy-egy nézői afférnál. Kb a mezőny felénél végül is beállt a posztos kolléga mellé segítségnek, így már legalább nagyjából folyamatos lett a verseny.
Jó pár baleset, műszaki probléma akasztotta meg a menetet és főleg az, hogy azonnal leállt a rajtoltatás, az autókat szép kényelmesen lesegítették a pályáról, majd pár perc után újra munkába rázódott a társaság és folytatni lehetett a versenyt. Egy komolyabb árokba csúszásnál szegély posztosnak a legfontosabb az volt, hogy lengesse a piros zászlóját és szólni kellett neki, hogy ugyan már menjen oda megnézni mi is történt. Tudjuk be annak, hogy most állt először egyedül a helyén. Olyan állásban ahol kb 3szor kellett bóját állítani a teljes verseny alatt 2 vizsgázott bíró volt beosztva, a két poszt közé pedig még egy segítő is a gumik visszahelyezésére. Szakmailag jól át volt gondolva.
A célból – depó – rajt vonalon csak felvezetővel közlekedhettek a versenyzők, ami egész jól működött is addig, míg 2 kocsi állt ehhez rendelkezésre, de hát a technika nem csak a versenyzők ellen dolgozik. A meghalt önindítóval a legjobb helyen a bizonyos 4,5es rádiós poszton lett, segítve a nézők terelgetését. Csak hát szegény Tibi bácsi egy szál maga lassúnak bizonyult és hol innen hol onnan hiányzott. Segítséget ugye már nem mert kérni a főnöktől, hiszen délre már vagy 50szer lett letolva, mennyi a hiányosság a rendezésben. Főnök reakció ideje a melegnek köszönhetően jelentősen lassult, sokadik jelzésre jutott el odáig, hogy a posztot elhagyva – ahol álltak már 2en! – segítsen a felvezetésben.
- Végjáték – Tibi bácsi próbált minden helyszínen és posztján maximálisan teljesíteni ami képtelenség és az utolsó körben engedélyt kapott néhány fénykép készítésére. Ekkor jött a tragédia. Egy autó felborult. És mivel talpra állítani csak a technikai mentőknek és az ügyeletes tűzoltóknak volt szabad a verseny menete legalább háromnegyed órára megakadt ismét. A végső döfést az elrottyant váltó adta a versenynek, amikor is az olaj végig mert folyni a pályán. Kezdődött a rádiózgatás kinek van rá megfelelő kiszórható cucca, majd seprű és lapát keresésbe kezdtek a versenybírók. Tibi bácsi pedig kapta a fejmosást miért nincs lapát sehol, erre is gondolnia kellett volna. A csíkos zászlót csak az egyetlen poszton szolgáló bíró lógathatta be úgy, hogy közben rádiózott, jegyzőkönyvet vezetett. Szerencsére a soron következő versenyzők tudták hol van a veszélyzóna, hiszen a takarítás után megszemlézhették a helyet.
4 kör helyett 3 lett, a díjkiosztóról az OSZAK csapat tüntetőleg távol maradt, mikor megérkeztek pedig elkezdődött a szájkarate versenyzői fülnek nem való stílusban.
Lehet, hogy most azt veszitek le védem Tódori Urat, de nem feltétlen a személye a célpontom. Azt sem hagyom ki, hogy a júniusi móri versenynél sem ment minden tökéletes rendben. Volt eltévedt civil autó akit a polgárőrök és a posztos sem tudott meggyőzni arról, hogy ne hajtson fel a versenypályára a verseny közepén, de szerencsére a ijedtségen túl más nem történt és újra futhatta a körét is.
Sajnos sok helyről hallom, hogy jól működő, alacsony költségvetésű versenyek az idén már nem kerülnek megrendezésre, mert az MNASZel képtelenek voltak megegyezni. Vas megyében évek óta nincs verseny… Hosszúhetényben az idén egyáltalán nem lesz verseny, nincs Győri szlalom és még lehetne sorolni. Túl sok szervező kedvét veszik el a kötelezően, előre befizetendő nem alacsony regisztrációs díjjal, amiért annyi az ellenszolgáltatás, hogy felkerülhetnek egy naptárba. Ezen túl még produkálni kell a vizsgázott versenybírókat, akik szintén ritkán dolgoznak úgy, hogy ezért fizetnének is, nem kevés költség az időmérő csapat és technika, versenyigazgató szerződtetése stb…. Mindezek mellett nem elég, hogy anyagilag nem tudják nullásra hozni a versenyt még a hangulatot is rombolják a fölényeskedéssel.
Miért szűnt meg a szlalom szakág?? Miért szűnnek meg pont azok a versenyek, ahol indulhatnak az amatőrök, ahol nem feltétlen kell milliókat ölni egy versenygépbe, ahol bárki próbára teheti önmagát és tudását, ahol a komolyabb versenyágakhoz el lehet sajátítani a technikai alapokat, ahol nem a pénz lenne az elsődleges szempont?
Nem hiszem, hogy úgy kell elkezdeni rallyzni, hogy friss jogosítvánnyal szponzor megfinanszíroz egy 2-4 milliós autót aztán irány a versenypálya és lesz ami lesz…
Remélem nem fog ez a klassz sportág elhalni.
|